Day: november 28, 2025

Tanítok trükköket, testpóz-variációkat, alkalmazok önkontroll-feladatokat, kicsit formálunk, és ezeket végezzük az utcán is, van néma sétánk, és klikkeres néma sétánk is. Mert jó közös móka, a kutyám nagyon szereti a foglalkozást, jutalmazást, és azért is tanítom őt, hogy a saját életem megkönnyítsem.

Egy ideális világban nem lennének lelki sérüléseink, érzelmi blokkjaink. De vannak. Mindenkinek.
A kutyáknak is. A kutyánknak is.
A jó gazda gondossága polgári jogi fogalom és optimális, ha áthatja a kutya mindennapjait.
Véleményem szerint azt is tartalmazza, hogy alaposan felkészülök a kutyám számára tudottan nehéz szituációra.

Lehet-e érzésekkel vitatkozni?
Szabad, de szerintem nem érdemes, hiszen nem észérvekről van szó, amelyeket lehetne pro és kontra szortírozni.
Egy másik létező által adott szituációban megélt érzelmeket érdemes elfogadni csupasz önvalójukban, mert azok az érzések…azok.
Nem kompetenciám emberekkel kapcsolatban mindezt bővebben kifejteni, maradok a kutyáknál.

– a fel és leszállás gazdinak, kutyának is stresszmentes és balesetmentes legyen
– kutya rövid pórázon marad, gazdi mellett, gazdi csúszásmentes cipőben utazik, hátizsákkal, hogy a kezei szabadok legyenek a pórázfogás, kapaszkodás miatt

Képzeld el, hogy erősen koncentrálsz valamire, ami teljesen lekötötte a figyelmedet, elmerülsz benne.
Vagy alszol.

Közben zajlik körülötted a szokásos családi élet, minden a megszokott, nyugodt.

Hirtelen valaki szó nélkül megragad, magához húz, lehet, hogy fel is emel a levegőbe. Megijedsz, a lehetőségeid szerint jelzed, hogy ez félelmetes számodra, hagyja abba: vergődsz a kezeiben, sírsz, de az is lehet, hogy mérgesen, dühösen magyarázol a nyelveden neki, kikérve ezt magadnak. Hatástalan. Újra és újra megismétlődik. Már attól is félsz, ha feléd nyúlnak.

„Isten megteremtette a földet, az eget és a vizet, a holdat és a napot. Megteremtette az embert, a madarakat és az állatokat. Kutyát azonban nem teremtett. Mert kutyája már volt…” Indián bölcsesség (Èszak-Amerika)